A hiperhajtóművek szub-téri sikolya mögött, ott, ahol a valóság és a hipertér határvonala elvékonyodik, felsejlik a Világok Közötti Világ visszhangja. Nem csupán navigációs számítógépek bináris logikája ez, hanem egy kozmikus partitúra, ahol minden egyes csillagromboló árnyéka egy-egy néma hangjegy a felejtés kottáján. A krómcsillogású naboo-i jachtok eleganciája itt mit sem ér; a vákuum hideg ölelése nem tiszteli a rangokat, csak a pajzsgenerátorok utolsó, kétségbeesett pulzálását.