Végül csak a csönd maradt, és az elhaló ionhajtóművek távoli moraja, amely úgy visszhangzott az aszteroida-mezők között, mint egy elfeledett jedi-kódex utolsó sorai. A holokronok fénye pislákolni kezdett, adatok töredékeit vetítve a falra: koordináták egy ismeretlen világba, ahol a fénykardok pengéje nem vág, hanem utat mutat. A galaxis lélegzett egyet, majd visszafordult saját tengelye körül, tovább szőve a fény és az árnyék örök, feloldhatatlan mintázatát.