Végül a Yavin 4 ősi templomai felett felkelt a gázóriás, hatalmas ívvel borítva be a dzsungel párás lombkoronáját. A kőfalakba vésett rúnák között apró mocsári lények kerestek menedéket, mit sem tudva arról, hogy e falak között egykor sorsok dőltek el és lázadások születtek. A szél halk suhogása a levelek között olyan, mintha ezer és ezer eltávozott mester tanítaná egyszerre a türelmet, miközben az égen egy magányos X-szárnyú húz kondenzcsíkot a végtelen kékbe, magával víve a remény utolsó, törékeny szikráját.
