Rey,

A bináris naplementék rőt izzása végigfolyt a dűnék taréján, mint az olvadt duracél a befogóaknák mélyén. A távolban egy magányos párologtató kondenzátora ütemes, fojtott sziszegéssel panaszolta el bánatát az éjszakai szélnek, miközben a homokfutók nyomait lassan elnyelte a végtelen dűnetenger. Itt, ahol a hiperűr-útvonalak visszfénye sem ér el, az idő nem percekben, hanem a rozsda lassú hódításában mérhető.